ÖSSZEFOGÁS ÉS ADOMÁNYOZÁSOK MOHÁCSON
„A Jó Isten áldása legyen az áldozatkész mohácsi híveken”
Az áldást Tihanyi János apátplébános kérte 1955. december 31.-én, mikor megírta kiadványában¹ a Csatatéri Emléktemplom felépítéséhez felajánlott adományozási adatokat. Az Emléktemplom építőbizottságának kimondott célja volt, hogy a mohácsi csata emlékünnepségeit felújítsa, és a hívek „a nagy nemzeti Mauzóleumban” az elesett hősökért imádkozzanak és hajdani széthúzással szemben térdre ereszkedve fogadalmat tegyenek az összetartásra.
     A Fogadalmi templom a hívők összefogása nélkül nem épülhetett volna föl. De hogyan is történtek az anyagi adományozások?  A mohácsi csata 400 éves évfordulóján 1926-ban, az alapkő elhelyezésével pecsételődött meg a templom megépítésének elhatározása. Az emléktemplom építésének támogatására is ekkor indították el hivatalosan a pénzadományok gyűjtését. Annak ellenére, hogy a tervezési és építési munkálatok nehéz történelmi időszakra estek, jelentős összeg gyűlt össze, ám ezt ezekben az években elvitte a hadikölcsön – újra kellett kezdeni az adománygyűjtést.

„Amikor a szavak szívből szólnak, minden akadályon áttörnek,
és együttérzést teremtenek.”  (Marshall Rosenberg)² 

Tihanyi apátplébános külön fejezetekben írja le az országos gyűjtés és a mohácsiaktól származó adományok eredményeit. (1. kép) A mohácsiak adománya 1955-ig a búza és téglajegyeket is beszámítva összesen 409 429 forint volt. (1946. augusztus 1. után forint a hivatalos fizetőeszköz.)

1. kép: A legnagyobb adományozók

     Az építkezés során végig kitartottak amellett, hogy a templomban minden nemes anyagból készüljön. A megvalósításhoz két millió forint költséget kalkuláltak.  „Valaki erre azt mondotta, – írja Tihanyi – ezt a tervet Mohács katolikus népe sohasem lesz képes megvalósítani. / Erre azt válaszoltuk: Igenis meg tudják valósítani a fent felsorolt összes terveket…"  
     Az adakozás töretlenül ment, mialatt a hívek látták az építkezést Mohács főterén. Minden felszólítás nélkül maguktól adakoztak a templom megépítéséhez. Az apátplébános, a korabeli „krónikásunk” kiadványának 45. oldalán ez olvasható: "Ezen alkalmat meg fel kell használnunk arra, hogy a mohácsi katolikus híveknek hosszú éveken át nyújtott állandó és önzetlen adományokért köszönetet mondjunk és hálával adózzunk, de megköszönjük a 3 gondnoknak is úgymint: Bognár Antalnak, Jahoda Józsefnek és Nagy Istvánnak, akik a templom-perselyeket, a temetői bevételeket kezelik, a pénzt megolvassák, csomagolják, beváltják és lelkiismeretes munkájukkal a templom továbbépítését támogatják. A Jó Isten áldása legyen az áldozatkész mohácsi híveken és a 3 gondnokon." (2. kép) 

2. kép: Tihanyi János: Tájékoztató a Mohácsi Csatatéri Emléktemplomról (részlet)

     Az összefogás Mohácson és országszerte példaértékű volt. A mohácsi csata emléke a mai napig a széthúzás, az elkésett segítségnyújtás példája. A soknemzetiségű Mohács városa a sokféleség szimbóluma. A sokféleség megőrizve másságát megtalálta egykor a közös célját: összefogással templomot kell építeni.   Müller Péter Jóskönyvéből idézve gondolkodjuk el őseink nagy tettén:
     „Aki megtanulja, virágzóvá teheti ezt az egyébként terméketlen és feszült helyzetet, mert ha a sokféleség közös alapot és célt talál, nagy dolgot szülhet! Mindenki megőrzi másságát - de egy irányba húz. Ez a fejlődés útja, az élet minden színterén.” ³
     A templomberendezés több tárgya, így a padsorok vagy a Sztehlo Lili tervezte színes üvegablakok egyéni felajánlásokból valósulhattak meg. Ezek adományozóinak részletes leírásával későbbi bejegyzésünkben foglalkozunk.

¹Tájékoztató a Mohácsi Csatatéri Emléktemplomról / Írta: Tihanyi János apátplébános. Jegyzetsokszorosító Üzem, Budapest, 1956
² Marshall Rosenberg (1934–2015) amerikai pszichológus
³ Müller Péter: Jóskönyv JI-KING mindennapi használatra – Szerkesztette Müller Péter Sziámi. Felelős kiadó a Doctor Herz Bt. 2001.

(se)