Blogunkban még egy örökségvédő véleményt tesszük közzé
az augusztus 6-i Fórumról, ezúttal Nagy Kálmán tanár úr tollából.
Szomorú vagyok és elkeseredett. Bár valahol erre számítottam. Az a tény, hogy a püspök úr nem reagált egyetlen levelünkre, és a meghallgatásunkat is elutasította, jelezte, hogy ő a feudalizmusban alkalmazott főkegyúri jogokat akarja gyakorolni volt városa felett.
Plébános úr pedig időt sem szakított arra, hogy plébániája történetét megismerje. Erre akkor jöttem rá, amikor az elődök emlékei kapcsán a két csataképről és a Csatatéri kápolnáról beszéltem, és mint kiderült fogalma sincs az egészről.
Ha emlékszünk, a képek kapcsán az volt a kérdése, miért nem hozták ide és itt állították fel. Ami nevetséges, hisz tudnia kellett volna, hogy ezt a templomot csak 1926-ban kezdték építeni, és egész az emlékezési folyamat befejező, de máig befejezetlen részeként. Ha én ennek a városnak a plébánosa vagyok, az a minimum, hogy utánanézek a plébániám történetének. A másik: ha én a városomat képviselem, akinek a plébánosa vagyok, vagy akinek a megyéspüspöke, büszke vagyok arra, hogy a három fogadalmi templomból egy az én városomban található. Semmiképpen nem nyilváníttatom vissza plébániatemplommá, főleg akkor nem, ha ez a köztudatban Fogadalmi Csatatéri emléktemplomként szerepel. Így ismeri az egész ország. Harmadik a szöveg, amit Bacsmai plébános úr előadott: hogy a püspök úr apostol – ezért nem lehet bántani. A plébánost sem, aki mindenki szavába beleszólhat, megkérdőjelezhet, sőt még a mikrofont is kiveheti a kezedből. És valahol itt van a kutya elásva: hogy az egyház erőből politizál.
Sajnos ehhez a politikai támogatást is megkapja. Lásd: „nagy emberek hallgatása” Nem szimpatikus a Kolbe Mihály festőművész munkássága, a mozaikjai az emléktemplomban, és a tambur üvegablakai sem, akkor ki kell cserélni. Mert az „apostolunk” már döntött, és a plébános úr meg eljátssza a kemény fiú szerepét. Mert ha jól csinálja, esetleg kanonok lesz. Az előzőnek ez nem jött be, mert közben magának kapart. Szegény Mórócz (örökségvédő társ) meg lassan eretnek lesz, mert hangosan közbe, mert szólni.
Tudod, nem értem az egyházat. Terjed az iszlám, a migránsok a kapuk előtt, sorra születnek az új gyülekezetek. Ez nem érdekli a vezetőket. Rombolnak, holott építeni kéne, híveket állítanak kétségek elé, holott Jézus tanítása szellemében összefogni kéne.
Ami még szemet szúrt: a püspök is, a plébános is újak, mindent kívülről néznek, képtelenek megérteni, nekünk, mohácsiaknak miért fontos, ami a mienk, mohácsiaké. Ami szomorú és elgondolkodtató, hogy számukra Tomori és azok az egyháziak és világiak, akik itt haltak meg a hazájukért, az a múlt, amit el lehet feledni. Azt hiszem, ez az, ami ellene mond minden krisztusi tanításnak, a példabeszédeknek biztosan. Ami pozitív volt, az a püspökség építésze. Valahogy azt éreztem, hogy ő velünk érez. Eszterrel és Árpival beszéltünk vele, főleg üvegablak ügyben, és az az érzésem, ha rajta múlna, megmenekülnének.
Ide kapcsolódik egy cikk, amit hírolvasgatás közben találtam, és melyet tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlok: http://www.magyarkurir.hu/hirek/-puspok-feladata-szolgalat-es-nem-az-uralkodas-ferenc-papa-harom-puspokot-szentelt
Nagy Kálmán történelem tanár, MVVE elnökségi tag
a magyar-török Mohács-Beykoz Baráti Kör vezetője
A mohácsi Csatatéri Emlékkápolna. 1816-ban Király József pécsi püspök építtette
a mohácsi csatában elesettek emlékére.
Fotó: Csanády, 2006. Forrás: hu.wikipedia.org
A mohácsi Csatatéri Emléktemplom
Forrás: http://varosvedo.shp.hu